Egy fehér teret képzelj el. Csak állsz, és körülötted a tökéletes csend. Sehol semmi, a legkisebb légmozgás se érzékelhető. Tökéletes béke. Majd a szemed sarkából valami mozgást látsz, és beúszik egy sárga csík. Örvénylik körülötted, lassan, ráérősen. Hirtelen egy kék is csatlakozik, és ketten táncolnak tovább. Majd egy pillanat alatt megtelik a tér színekkel, és csak kapkodod a fejed. Ijesztő, de ugyanakkor gyönyörű és elbűvölő élmény. És kezdesz felfedezni az egészben egy rendszert. Egy ritmust, ami elkap, és nem enged el. A fejedben van és ott örvénylik tovább. Kitörölhetetlenül. Pedig csak a buszon ülsz, és zenét hallgatsz. Suliba mész. És bár arra kéne figyelj, amit tanítanak, te továbbra is befelé figyelsz. Örvénylesz a hangokkal,a színekkel, és minden tökéletes. Ott bent.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.